Gondolatok

26.

Kicsi Budoár Női Magazin riportja a Titkos kívánságom mesekönyvemről

25.


Kicsi Budoár c. női magazin interjúja velem

24.

Szavak nélkül: Hallgasd!

23.


PÉCSI ÉLETKÉP - ami bármelyik városban lehetne

Városi buszon utazom, leghátul foglaltam helyet, így rálátok a busz egész belső terére. Két üléssel előrébb egy négyes férőhely. 

Az Állomáson felszáll egy édesanya 2 gyermekével. Egyik talán 10, másik 12 éves lehet. Leülnek. Velem szemben az anyuka, ablak mellett fiatalabb gyermeke, velük szemben - nekem háttal - idősebb leánya. Látszik rajtuk a szegénység. Lábukon vékony gumitalpú tornacipő. Iskolából jöhettek, táskáikat rendezgetik. A nagyobb gyermek elővesz egy darab mandarint, ebédhez járt ma (jómagam önkormányzat által fenntartott intézményben dolgozom, nálunk is ezt kapták a gyerekek). Leszedi a héját, amit anyuka elvesz tőle és a markában tartja. 

Gondoltam nem szemetelnek, megvárják, míg leszállnak és majd az utcai szemetesbe eldobják. Ritka ez manapság. A nagylány a mandarin felét átadja testvérének, aki a nagyobbik részt szeretné elvenni. Anyuka mérgesen rászól:

–Nem szégyelled magad! Te már megetted a tiédet. Azt az önző formádat.
A kisgyerek legörbíti száját, elfordítja fejét, igyekszik kifelé bámulni az ablakon. Könnyek csurognak az arcán. Nem veszik ezt észre.

Anyuka pedig mérgesen, elkezdi enni a mandarin héját. ...

Megérkeztem. Leszállok. Lelkemben vihar.
Nem vagyok képes befogadni, amit az imént láttam.
Hol élek? És mit keresek itt? És milyen világban élek?


2015. 03. 24.

22.

Ha mindezt tudná a magyar ember…

Miért tudnak a politikusaink az orrunknál fogva vezetni bennünket? Mert nem vagyunk tisztában a múltunkkal, a történelmünkkel. Ha minden magyar ember hirtelen megtudná, hogy isteni erkölcsre alapult alkotmányunk van és megértené ennek jelentőségét, akkor egyazon pillanatban elindulna mindenki a parlamentbe és közösen szépen kézen fogva kivezetné az összes ott lévő politikust. A kivezetés lehetséges módjait nem fejteném itt ki.

De miért nem tudhatjuk az igaz történelmünket?

A történelemtanítást a Magyar Tudományos Akadémia határozza meg.
Ha egy történész szeretné elérni szakmájának legnagyobb elismerését, akkor előbb-utóbb el kell érnie, hogy tagja lehessen a MTA-nak. Viszont figyelembe kell vennie az alábbi fontos dolgokat:
-    soha nem beszélhet háttérhatalomról, vagy összeesküvés elméletről
-    soha nem beszélhet a Szentkorona Alkotmányáról
-    soha nem beszélhet Istenről

Vajon miért ilyen fontos mindez?

Ha ezt megértenénk és összefüggésében látnánk múltunkat, nem tudnának többé az orrunknál fogva vezetni bennünket. De abszolút tudatos agymosást kapunk 1944 óta és már senki meg sem kérdőjelezi, hogy nem az az igazság, amit tanítottak szüleinknek és tanítanak nekünk és az elkövetkezendő nemzedékeknek.

SZENTKORONA TAN

Sokkal több, mint egy arany tárgy. Mindenekfelett álló ESZMEISÉG.

A Magyar Államiság szimbóluma. A magyar nemesség hűsége, nem a királynak szolgált, hanem a Szentkoronának. Ha a király méltó volt a Szentkorona eszmeiségéhez, akkor tudhatta, hogy az egész nemesség áll mögötte. Megosztott hatalom a kulcs! Sem a király, sem a nemzet nem hozhat úgy törvényt, hogy a másik ne hagyná jóvá. Ha a király nem az ország jogait képviseli, akkor minden nemesnek nem csak JOGA, hanem KÖTELESSÉGE ellentmondani, ha ez nem elég, akkor ellenállni. Ha ez sem elég, akkor fegyveresen ellenállni.

Foglalkozunk mindenféle szimbólumokkal, amiket kabalaként hordunk magunkkal, vesszük ajándékba, ami nem baj, ha mellette tisztában lennénk azzal is, ami a miénk. Feng Shui térrendezést használjuk a lakberendezésnél, miközben fogalmunk sincs arról, mi a gyökerünket jelenti, a származásunkat, eredésünket.

NEMZET

A népet a nemzetgondolkodás teszi nemzetté. Alapja a tisztesség, becsület, a közjó szolgálata. Nem az egyéni érdekeket helyezi célnak, hanem a közérdekeket, és ez a Szentkorona Tannak az alapvető lényege. Mindig a közérdeket képviseli. Az egyéni érdekek nem írhatják felül a közérdeket.

HAZA

A haza a nemzet tulajdona. Kulturális fogalom, kulturális tér, ahol azonos gondolkodású emberek alkotnak. Ahol eszembe nem jut eladnom a földemet idegennek, ahol eszembe nem jut elhagyni a szülőföldemet.

IGAZSÁG

Kisbetűs igazság: a másikból megélni, versenyszellem, ego, személyes igazság, jogom van becsapni, meglopni bárkit, mert segítenem kell a gyerekeimet…

Nagybetűs Igazság: a másikért megélni, szintén versenyeznek egymással, de fel tudja emelni magához, kihozni a másikból a legjobbat. Ami nekem jó, az neki is; ami neki jó, az nekem is. Közösségi összetartás, szeretet. Ez a Szentkorona Tannak az alapja.

A mai világot a félelemkeltéssel, pénzhiánnyal, gyűlölettel, irigységgel irányítják. Nem látni a kiutat. Nem találjuk az ősi létbizalmat, az ősi életbevetett bizalmat. A pénz hatalmát tudatosan el kell felejtenünk. És tudatosan visszatérnünk a közösségi élethez. A nagybetűs Igazsághoz, mert a közösségi életben minden könnyebb. Ahol összeadódik a jóindulat és a szeretet az az igazán magyar emberhez való élet.

Ha a hagyományunkat, kultúránkat, művészetünket nem adjuk át a gyerekeinknek, akkor már csak a nyelv nem képes összefogni, megtartani.

Akik felismertük, akik látjuk már ezt, a mi felelősségünk, hogy fordítunk-e életünkön, ami most teljesen másik irányban halad. Fékeznünk kell egyet, majd megállnunk, megráznunk magunkat, hogy leessenek rólunk a ránk akaszkodó, csimpaszkodó élősködők. Megfogni egymás kezét, hívni társainkat, nagy levegőt venni és célra tartva a jó irányba elindulni!

Felhasznált irodalom: Vesztergám Miklós: Első lépcsőfok a SzentKorona Tanhoz

21.

Ésszel, vagy ész nélkül?

Óriási összefogás jött létre egyik pillanatról a másikra. Az egész országot lefedve alakult meg a menekülteket segítő civil szerveződés. Bebizonyosodott igenis segítőkész ember a magyar. Facebook megosztások, üzenetek szólítottak mindenkit összefogásra, segítésre, adományozásra. Ma Kaposvárra, holnap Szegedre indul az autó. A hol, mikor, kivel, egy – kettőre közölve, így a találkozó helye lefixálva, ahol az adományok átadhatóak. Hihetetlen szervezőkészségről ad tanúbizonyságot. Mintha már évek óta ezt csinálnák.

Én pedig csak figyelek. Magamat is. Segítőkész, jótékonykodó ember révén – hiszen már több adományozást szerveztem – az ehhez való csatlakozáshoz nem érzek hívást.

Pár napja a Keleti pályaudvaron jártam. A környékét ellepték a bevándorlók. A téren mindenhol szanaszét heverő holmik sokasága. Már nem tudnék leülni egy ott lévő padra, mert mind foglalt. És igen, fiatal férfi a legtöbbjük. Nem számoltam, de megbecsülve ki az egyedülálló, illetve a családos, az arány kb. 50 egyedülálló férfi / 1 család. Apa, anya, kisgyermek.

Kérdések sora jön elő bennem.

Miért őket? Miért? Mikor annyi, de annyi MAGYAR család gyermekeikkel együtt éhezik. Szegénységben élnek. Nem saját sorainkat kéne rendezni előbb? Hazánk társai éhes gyomorral fekszenek és kelnek. Van tudomásom, ahol az apa lefekvéskor megiszik 2 liter vizet, hogy ne érezze a mardosó éhséget. Nem eszik, hogy a gyerekei legalább jól lakjanak.

Mielőtt fejemet venné bárki is, természetes, hogy egy gyermeket sem szabad éhezni hagyni. A gyermekes, ide kerülő menekülteken segítsünk. Na de a több ezer ereje teljében lévő férfin?

A saját népünkből való szegényeknek lehetőségük sincs feljutni Budapestre jelezni, hogy én is itt vagyok. Szegény vagyok, éhes vagyok. Adjatok, segítsetek, a gyerekeim éheznek. Nem, hogy más országba nem jut el, a közeli városba nem tud elmenni.

Egy történet: a család ( 3 kiskorú gyermekkel ) vályog lakóházának egyik sarka nagy esőzés után összedőlt. Elment az apa a polgármesterhez segítségért. Válasz: nincs módjában segíteni. Következő kérés: – Akkor legalább az önkormányzat tulajdonában lévő betonkeverőt adja oda használatra. Az sem állt módjában. Majd elveszik a szülőktől a gyerekeket, nevelőszülőkhöz kerülnek, akik fizetésért gondozzák az idegen gyerekeket. Ha ezt a pénzt a család kapná meg? Ésszerűbb megoldás kiszakítani őket?

Vajon a saját magyar nyomor miért nem érintette meg a most segítőket?
Az itthoni szegény sors miért nem késztette őket a felkerekedésre?

2015. 07. 21.


20.

EGYETEMES FELELŐSSÉG

Hazafelé tartva egy nagyáruház mellett haladva, észreveszek egy hajléktalant. Az ösvény szélén ül a füvön. Mellette kell elhaladni. Már jó előre keresem a pénztárcámat. Nyújtom a kezem, miközben megszólal:

- Azt mondja a biztonsági őr, hogy takarodj a gecibe innen. 
Nem tudja mit jelent a szegénység. Nagyon köszönöm Önnek. 

- Nagyon sajnálom – ennyit tudok mondani.

És átveszi koszos kezével a pénzt.

Értem én a biztonsági őrt is, munkaköri feladatának tesz eleget. Biztosítania kell a dolgozók és a vásárlók nyugalmát, az adódó problémát megoldania, a zavaró tényezőket kiiktatnia.
De hova menjenek azok az emberek, akiknek már közmunka sem jut? 
Az erdő vajon, hogy reagálna a megjelenésükre? És a turisták? Mert ők „zavaró tényezők”.
Szinte hallom a visszhangokat: 
- mindenki tud dolgozni, ha akar; - úgy is piára költi, azért meg nem adok.

Ha én elvárások nélkül, tiszta szándékkal, adok valakinek valamit, abban helye van-e a feltételeimnek, ami a felhasználhatóságát illeti az átadott valaminek?

Életemben ennyire még nem láttam megmutatkozni, nyilvánvalóvá válni a nyomort. Soha nem számláltam még (másik üzlet) a bevásárlóközpont eresze alatt 11 hajléktalant, pedig szinte mindennap járok arra.
Vagy csak én látom ennyire lehangolónak az előttünk álló jövőt?
Lehet nekem is jobban magamévá kéne tennem azt a látásmódot, miszerint csak magammal foglalkozzam, ne törődjek a világgal, csak az számít én hogy élem az életem.
Nos! Véleményem szerint ez az ezoterikus világnézet egyik nagy félreértelmezése, félremagyarázása.

És most itt álljon szubjektív véleményem, ahogy én látom az életet.
Életünkkel, megszületésünkkel egyetemes felelősséget vállaltunk. Önmagunkért, és a világunkért is. 
Önmagamért, a gyermekemért, a szomszédomért, a munkatársamért, az állatokért, a természetért... És igen, fontos, hogy harmóniában, lelki békében éljek magammal és a külvilággal is. De ez nem azt jelenti, hogy ne tegyek semmit elég, ha csak magammal foglalkozom. Ez egy nagy tévedés. Tegyek! Igen! És jót, ha lehet. Hisz ezzel is pozitív értéket, mintát adok a világnak. Ha már megadatott nekem, hogy másabb szemléletmódban látom a világot, akkor ne bújjak a mögé az álca mögé, ami sok önmagát tudatosnak valló ember szerint helyes. Nem, nem helyes! Mert, ha tudatosan szemlélem a világom, és még meg is van a lehetőségem, hogy segítsek másokon, mert felébredett vagyok és tágabb látásmódomból adódóan átfogóan látom az életet, akkor kötelességem ezt megtenni. Nem csak lennem kell, nem csak a „nem tevés” a dolgom. 

Úgy kell lennem, hogy jó szülessen léptem nyomán. 
Amerre elhaladok, ott létemmel ajándékot, pozitív értéket hagyjak. 

A holisztikus szemléletmód követendő példa kellene legyen. A test-lélek-szellem egysége. Az önmagam és a külvilág egyensúlya. Így ha megszületik egy szándék a szellemi síkon, a lelken át az érzésekig jut. Innen vigyük tovább, öntsük formába, szülessen meg általunk. Cselekedjük meg. Akarjunk változtatni a világunkon, mert MI rajtunk, jelenleg élő embereken múlik, milyen világot hagyunk gyermekeinkre.
Ne feledjük! EGYETEMES FELELŐSSÉGÜNKET teljesítjük ezzel.


Az élet iskolájában, ember létünk ellenőrző könyvében hányas érdemjegy lesz vajon?


19.


Őrület Világa

Ráakadtam egy hírre, miszerint Budapesten egy hajléktalan embert gyászolnak. Ahol életének utolsó két évét töltötte – egy padon – gyújtanak mécsest, virágot visznek, emléktáblát kapott, így tisztelegnek előtte.

Bennem a cikket olvasva nem a jó és öröm érzése jött elő.

Milyen világ ez?

Normálisak vagyunk egyáltalán? Ennek így kell lennie, ez a helyes élet? Emberiség mivé, hová lettél?

Aztán lehet izolációs fóliát vásárolni a MagNet bankon keresztül 699 ft-ért, ami melegen tartja a testet.

„A tél beálltával az utcán élők számára ezek a takarók életmentőek lehetnek.”

A magam részéről fogok ilyen takarót vásárolni és átadni rászorulóknak. De ez is inkább az őrült világ – mintsem az elismerés gondolatát hozza magával.

Rátörik az ajtót szomszédjainkra a rendőrség segítségével, mintha közveszélyes bűnöző lenne, mi meg a kulcslukon lessük, mi történik. Végig asszisztálunk némán egy kifosztást, az élet semmibevevését, a lelkek földbetiprását. Cinkostársakká válunk. Bűntudattal belül, de álomra hajtjuk fejünket, azzal a fohásszal velünk ez ne történjen meg.

Egyre több szülő kerül létminimum alá, amiből egyenesen következik, hogy pár hónap elteltével elveszik gyermekét és nevelőszülőkhöz kerül. Aki a nevelt gyermek után fizetést kap nevelőszülőségéért, és egy külön összeget, amelyet a gyermekre kell fordítania. Ne értsenek félre tisztelem a nevelőszülőket. De ha esetleg ezt a pénzt a család kapná meg?

Azok a projektek, lehetőségek, melyek nagy médiatámogatást kapnak, a rajtuk átfolyó pénzek – most kicsit merek mondani csak – legalább fele zsebekben landol. Milliárdok juthatnának a megfelelő helyekre. Ezért ragaszkodtam ahhoz, hogy az adománygyűjtő kis kampányunk végeredménye csak az lehet, ha a mi kezünkből közvetlenül a hiányt szenvedő kézbe adjuk át az adományt.

Abban az országban, ahol a lakosok felét valamilyen formában érinti a devizacsalás, elhallgatják a mindenkinek kijáró információt. Hogy lehet az, hogy Magyarországon, ami a fejlődést, az előrelépést hozza, az nem kell? A teljes média némasággal felelt a Ciprusi Nemzetközi Konferencia meglétére és az ott történtekre. A parlamenti pártok tagjai közül egyetlen egy ember sem említette meg. Ez szándékosságra enged következtetni. Holott az embereknek joguk van tudni, mi folyik körülöttük, mi folyik ellenük.

Ehhez viszont az emberek részéről szükség van belső nyitottságra. A kételkedésre, ami előrébb és előrébb visz. Szükség van egy olyan állásfoglalásra, ami tágabb szemléletmódról tesz tanúbizonyságot. Hogy nem jól mennek a dolgaink. Hogy az élet értelmével szemben haladunk.

Ma rám talált egy kisfiú dala. A szükséges kérdések egy részét elénekli Önöknek.

Kérem, éljenek vele!

„Mindennap kérdem magamtól, mit kéne tennem, hogy ember lehessek?”

„Miért állunk és csak nézzük?”

MONDD MEG MIÉRT

18.

Kutya barátság

„Nem kell megszereznünk a kutya bizalmát vagy a barátságát, mert már a barátunknak született - mielőtt még felnyitná a szemét, már hisz bennünk; még mielőtt megszületne, máris az embernek adta magát.” 
/Maurice Maeterlinck/

Két szobás lakásba nem való kutya - sokáig ezt vallottam. Őt a menhelyről hoztam ki. Eloszlott az a kételyem is, hogy megszeretni csak kölyökkortól nálad lévő kutyát lehet. Csak biztatni tudok mindenkit, ossza meg életét egy kutyussal. Megtudod milyen az, amiről a szakemberek beszélnek, hogy a kutya az ember igazi társa. Megtudod milyen, amikor értitek egymás gondolatait, amikor kommunikáltok egymással. De mindez csak akkor lehetséges, ha megengeded, hogy életed része legyen. Ha nem csak távolról szereted. Olyan élményekkel gazdagodsz, amikre életed végéig emlékezni fogsz, mint a legszebb pillanatok egyikére.

Ajándékozd meg magad, vagy hozzátartozódat menhelyi kutyussal.

Megmentesz egy lelket.

17.

Neale Donald Walsch üzenete helyett

Engedd meg, hogy ma Neale Donald üzenete helyett az én üzenetem szólhasson Zs-nak, lelki társamnak. Persze ha téged is megérint, akkor ez a Te üzeneted is.

Az ERŐ mindannyiunkban benne van, lángja ott pislákol mélyen, csak lefedjük, eltakarjuk. Már biztos sejted, hogy a lelki erőre gondolok. Ez pedig egyenlő az életerővel. Nincs olyan ember, ki e nélkül születne meg. Akkor hova tűnik? Tudsz mondani egyetlen olyan csecsemőt, akiben ez az erő nincs jelen? Mekkora bátorság kell a megszületéshez, ahhoz, hogy élni akarjon? Mindennek ez a motorja, a fűtőereje. Ha Te benned nem lenne meg az Erő, már nem lennél itt a földön.

Az életerő pedig számomra egyenlő a HIT-tel. Akkor érezheted azt, nincs erőd, ha nincs meg a hited. Nem hiszed, hogy boldog lehetsz, nem hiszed el, hogy érdemes vagy a szeretetre, hogy segítséget kaphatsz az Égiektől, és embertársaidtól, nem hiszed el, hogy minden megváltoztatható, egyszóval: lemondasz életed értelméről.

Ennyi lenne csak? Hát nincs semmi, amiért érdemes hinned, bíznod? Elárulom olyan, hogy értelmetlen élet nincs! Találd meg a benned mélyben elrejtőzött erődet, ahhoz, hogy segítséget kérj, ha egyedül nem bírsz elindulni, továbblépni. Meg fogsz lepődni mennyien szeretnének segíteni. Nekik ez ad értelmet életüknek. Ezáltal te is segítesz. Rajtuk.

Az élet csodálatos. Egy nyíló virág, egy mosolygó szempár, becsukott szemmel a lágy szellő simogatása, az ölelésben megbújó erő, a megtisztulást hozó esőcseppek, szerelmed halk lélegzése és sok-sok minden miben benne rejlik az élet gyönyörűsége. Kérlek csendesedj el kicsit. Hunyd be szemed és érezd a világot, az életet. Pár pillanatra lépj ki a rohanásból. Add meg magadnak ezt az időt. És csak lélegezz. Lélegezz mélyeket. Lélegezz nyugodtan, ritmusosan. Érezni fogod! Ez az igazi élet, ezért érdemes élni, mert ennek vagy része Te is!

Van, akinek a Te mosolyod ad erőt, van, akinek a Te szemedben rejlő csillogás ad értelmet!

"Őszintén szólva én jobban félek attól, hogy szegényebb leszek lelkileg, ha valamit nem próbálok ki, mint attól, hogy mi lesz, ha kipróbálom? Engem jobban zavar, hogy korlátot állítok magamnak, mint az, hogy az újdonságban benne van a kudarc lehetősége. Ha nem próbálom ki, soha nem fogom tudni, hogy képes vagyok-e rá, vagy sem...."

Szeretettel!

Edina

16.

Kapcsolatok törvénye I.

Pár nappal ezelőtt "véletlenül" kölcsön kaptam egy könyvet, amely tanítások sokaságát tartalmazza. Számomra nagyon hasznos és elgondolkodtató tanításokat. Kapcsolatainkra mutat rá, ami fizikai létezésünk alapja. Minden kapcsolat hatással van ránk, formálódunk, alakulunk általa. Két kapcsolódást emelek ki itt a blogon keresztül. Ez a szülő - gyermek kapcsolat, amit kivétel nélkül mindannyian megélünk, akár van gyermekünk, akár nincs, hisz szüleinknek a gyermekei vagyunk 60 évesen is. Sosem késő tanulni, fejlődni, tenni, változtatni kapcsolatainkon. Ha elérjük, hogy önmagunkkal összhangba kerüljünk mindent másképp érzékelünk. Ez a rész a szülőkhöz szól. Azért, hogy tanuljunk, jobbá váljunk a gyerekeinkért, a szüleinkért és elsősorban önmagunkért.

"Minél több olyan dolgot látsz a gyermekedben, amelyet nem szeretnél - annál többet fogsz látni belőlük. A gyermekedből kiváltott viselkedésnek sokkal inkább hozzád van köze, mint hozzá. Ez voltaképpen igaz minden kapcsolatodra, de mivel többet gondolsz a gyermekedre, mint a többiek nagy részére, a róla alkotott véleményed is nagyobb szerepet játszik a viselkedésében.

Ha képes volnál csökkenteni gyermeked nemkívánatos viselkedésének a jelentőségét azáltal, hogy figyelmen kívül hagyod - nem pörgeted le újra és újra a fejedben, nem beszélsz róla másoknak, és nem aggódsz miatta - , nem járulnál hozzá minduntalan ehhez a nemkívánatos viselkedéshez.

Amikor valaki, vagy valami figyelmed tárgya lesz, két irány valamelyike felé fordulsz: a kívánatos vagy a nemkívánatos felé. Ha gyermekedre gondolva azt gyakorolod, hogy a kívánatos irányába fordulj, azt kezded észrevenni, hogy szokásos viselkedése egyre inkább olyanná válik, amilyet látni szeretnél. Gyermeked hatalmas teremtő, aki jól akarja érezni magát, és hasznos akar lenni. Ha pillanatnyi értékeléseddel nem ítéled másmilyennek, természetes Lénye jóságának magaslataiba emelkedik.

A félelem, az aggodalom, a düh vagy a csalódottság állapotában gyermeked nemkívánatos viselkedését váltod ki.
A szeretet, a nagyrabecsülés, a lelkesedés vagy a jókedv állapotában gyermeked kívánatos viselkedését váltod ki.

GYERMEKED NEM ARRA SZÜLETETT, HOGY A KEDVEDRE TEGYEN.

TE NEM ARRA SZÜLETTÉL, HOGY A TE SZÜLEID KEDVÉRE TÉGY."

"Amikor a gyermekek kezdik megérteni a nyelvet, szüleik szavainak és az azokat kísérő Rezgéseknek az ellentéte az egyik leginkább zavarba ejtő dolog számukra. Nagyon jó egy gyermeknek, amikor a szülei szavaikkal azt fejezik ki, amit tényleg éreznek. És még jobb neki, ha a szülő tesz azért, hogy összhangban legyen legigazabb érzésével, mielőtt bármit is kifejezne."

Forrás: Esther és Jerry Hicks: A kapcsolatok törvénye

15.

Földünk - Életünk

Csak mi emberek élünk ezen a Föld nevű bolygón?

Kérlek nézd végig a kisfilmet, mindössze 4 perc.
Ha pedig elindít benned néhány gondolatsort, ami lehet, hogy kis idő múlva, de mégis cselekvésre késztet, akkor volt értelme annak, hogy feltöltöttem az oldalra.

Hisz miért ne tudnánk arra figyelmet fordítani, hogy ne vegyünk műanyagszatyrot minden egyes bevásárlás alkalmával - amitől állatok pusztulnak el. Még fókák is, akár hiszed, akár nem. A rengeteg jó illatú öblítő helyett, ami szintén a természetbe kerül vissza, csupán egy kis utána járással beszerezhetsz természetes illó olajat - ugyanolyan finom illatú ruhákat varázsol mosás után.
Fiam öreg kutyáját a napokban mérgezték meg. Aki ezt megtette, úgy gondolta joga van dönteni egy állat sorsáról, akihez semmi köze. Talán az ugatása zavarta. A kommunikációt viszont nem merte felvállalni, kényelmetlenül érezte volna magát. Vannak akik a könnyebb megoldást, utat választják.

Csak egy döntésnek kell megérnie benned. Onnantól tudom nem fordítod el a fejed, ha bántalmazást látsz az utcán, onnantól szövetszatyorban vásárolsz, nem folyatod a csapot fölöslegesen, ecettel fertőtlenítesz, ha pedig kóbor állatot találsz előbb enni adsz neki, majd ha nem sikerül gazdát találni, elviszed a menhelyre.

Csak egy kis jó szándék és odafigyelés szükséges!

14.

A fátyol másik oldaláról

Első igazi maradandó élményem a halállal kapcsolatban 19 évesen ért. Nagypapám halála volt. Mindez 21 éve történt, de a mai napig életem egyik legmeghatározóbb élménye.

Előző estét nagyszüleimnél töltöttem. Papám kicsit gyengélkedett szíve szorított, karja gipszben. Ágyban fekve pihent. Tejbegrízt kért vacsorára. Mialatt a tejbegríz készült, addig papám mellett ültem az ágyon fogtam begipszelt kezét és simogattam. Soha nem tettem ilyet előtte. Ennek az időnek minden pillanata bevésődött minden sejtembe. Fogalmam sem volt arról miért ülök ott és miért csinálom, miért fogom a kezét, miért nem indulok már haza mikor megy a buszom. Nincs rá magyarázat. Ott kellett lennem. Csendben, szótlanul teltek a hosszú percek, belemerültünk a végtelenségbe. Csak Ő és Én voltam. Már tudom, azt az időt ajándékba kaptam tőle, útravalóul életem további éveihez. Szavak nélkül oly sok mindent adott át, amit akkor még csak nem is sejtettem.

Közben kész lett vacsorája, amit én szerettem volna bevinni papámnak. Ezután jó éjszakát kívánva elköszöntem.

Papám másnap délben meghalt.

Számomra ez felfoghatatlan volt. Megértésem határát túllépte. Egy könnycseppet sem tudtam hullatni. Három hónap után jutott el lelkem odáig, hogy talán már képes vagyok megbirkózni ennek az élménynek a feldolgozásával, szembenézhetek vele. Egy héten keresztül jött fel a gyász, az elengedés, a fájdalom, hiány érzése és persze a kiapadhatatlan sírás.


Túljutva ezen az időszakon kaptam meg azt a különleges kapcsolódást, ami szavakkal leírhatatlan. Életem végéig hálásan köszönöm, hogy részesülhettem benne és átélhetem.

Átélhetem, hogy az Égből, a Felhők közül, a Fátyol másik oldaláról, Fentről (kinek melyik elfogadhatóbb) szól hozzám Papám és segíti utam. Mikor életem legnehezebb lépéseit tapostam találkozásaink gyakoribbá váltak. Minden egyes érintkezés alkalmával erősített. A szeretetnek olyan finom minőségét adta át, ami visszaragyog a múltból, mint az élet legfontosabb ajándéka.
A szeretet képessége valahogy jobbá teszi az embert, hétköznapi léte fölé emeli.
Nem tudjuk elfogadni az elmúlást és ez vonatkozik saját létünkre is.
Pedig a halál előtti meghajlás az élet tisztelete. S az élet tiszteletével kezdődik az igaz szeretet, aminek alapja az az öröm, hogy a másik a világon van és, hogy találkozhattunk. Ennek az érzésnek a másik oldala az az öröm, hogy én is a világon vagyok, engem is lehet szeretni, s hogy találkozásunk erről is szól.
Kié az életünk? De tényleg kié? Istentől, vagy a természettől kapott személyes ajándék?
Igen, én ajándéknak veszem az életem.
És tudom, ha épp megtorpantam van honnan segítséget kérnem.
Nyújtják kezeiket.
Családtagjaim, barátaim, kapcsolataim felé pedig kellő figyelemmel, odaadással lenni, és míg van rá lehetőségünk és időnk, kimondani, megmutatni, éreztetni, hogy fontosak számunkra.
Még életében tudd megfogni a kezét szavak nélkül.
Az életünk az igazi érték.

13.

Szeretni merni

A szerelem édes érzése életünk egyik nagy adománya. Egy pillanat alatt az egész világ rád mosolyog, kivételesen szerencsésnek érzed magad. Elsöprő energiával viszed végig a napot. Amit máskor cammogva 2-3 nap alatt végeztél el, azt most fáradtság nélkül, észrevétlenül kirázod a kisujjadból. Már magától a létezéstől boldog vagy! Repülsz!
Milyen felemelő! Milyen örömteli! Milyen mámorító!
Hol volt ez az életemből eddig? - kérdezed magadtól.
Félted, vigyázni szeretnél rá és megfogadod, most nem hibázol.

Hogy lehet ezt jól csinálni?
Tudom, tudom!
Adjam át magam a nagy EGÉSZ-nek, mert abban minden lehetőség benne van.
Simuljak bele és hagyjam áramolni, ússzak vele.
Ok! De mégis hogyan?
Akkor segíts nekem! Hogy lehet elengedve szeretni, és szeretve elengedni?
Hogy lehet ezt együtt?
Mikor minden pillanatomat Szerelmemmel tölteném és tulajdonképpen töltöm is, hisz mikor nincs velem én akkor is vele vagyok. Gondolatban.

"Bármi, amit tőled kapok ajándék! És már pár nap alatt meggazdagodtam!"

- hallhatom Kedvesemtől, ha sikerült megérintenem a Lelkét.

És ez szerencsére nem változik a korral. 50 évesen és 20 évesen éppúgy átélhetem ezt a csodát, csak máshonnan szemlélve.
Azért ez igen biztató, igaz?

Min múlik, hogy egy szerelem beteljesül-e, és lesz-e ideje szeretetté alakulni?
No! Itt már igen színes palettából válogathatok:

- Tudok-e ezzel a csodálatos ajándékkal kezdeni valamit,
- Be tudom-e fogadni,
- Engem be tudnak-e fogadni,
- Élethelyzetem alkalmas-e épp szerelemre,...

Mivel sorsomért magam vagyok felelős és tudom nincs olyan ember, ki harcomat helyettem megvívja, ezért valamerre mindenképp lépek.

"Az elvétett gondolatok, cselekedetek forgatják a karma kerekét."

Szabad választásom van!

- Megalkuszom, boldogságomért nem merem meghozni az áldozatot,
- Ugyan kapcsolatom már jó ideje nem működik, de nem merem felvállalni a változtatással járó nehézségeket, konfrontációt,
- Megúszásra játszom, a kisebb ellenállás felé haladok,
- Félek, hogy ismét csalódok, inkább bele sem megyek,
- A gyerekeimért lemondok boldogságom lehetőségéről,
- Na jó! Megvárom míg elkezdi az iskolát, - pár év múlva - megvárom míg leérettségizik,
- Hitem erejére támaszkodom, amivel képes vagyok magamat a régóta álló helyzetből kiemelni!

Kockáztatok? Igen!

"Mert néha évtizedek is eltelnek, amíg "dobogó szívünk" megmutatja magát - és láthatja a másik."

De választhatom a Nem - et is!
Minél intelligensebb vagyok, annál jobb kifogásokat, önigazolásokat találok, arra nézve, miért ne vállaljam be.

És, ha csak szeretnék szerelmes lenni?
És ez az érzés csak annak a jele, hogy kapcsolatom nem működik?
Gyerekeim is látják, hogy szüleik között valami ősi nagy hazugság terpeszkedik. Holott csak nem vagyunk egymáshoz valók.

"Hallgatni, csendben lenni összeillő pároknál nagyon jó érzés!
Ha olyan hallgatás, olyan csend van férfi és nő között, ami nem ér össze, az biztos jele útjuk különválásához. Még a csöndjük sem közös!" Popper Péter

"Minden szülő a lényével nevel!
Mit sugárzol ki magadból?
Kit lát a gyerek, ha téged néz?
Ha a felnőtt csak forog-forog a kiélés-elfojtás körében, a gyerek is ezt fogja tenni, mert más megoldási mintát nem lát maga előtt.
Gyerekednek Te vagy a mintája.
Tőled tanul szeretni, harcolni, félni,...
Ha valaki diszharmonikus családi légkörben nő fel, saját párkapcsolatát sem lesz majd képes megoldani."

Müller Péter

"A szülőnek elhibázott házassága miatt űr tátong az életében. Párkapcsolatában megélt magányossága következtében fordít túl sok energiát gyermekére. Majdhogynem szimbiózisban él vele. Képtelen elszakadni tőle, saját félelmeit vetíti ki rá. Ha nem tud kilépni nem működő kapcsolatából, a legkárosabb és leghosszabb kihatású játszmákba kényszerítheti gyerekét.

Pl.: a Hangsúlyeltolódás játszmájába. A természetes egyensúlyát vesztett kapcsolatokban többnyire egy olyan űr van, melyről egyik fél sem kíván tudomást venni. A szülő magányát úgy csillapítja, hogy gyermekét magához láncolja. Ezzel óriási terhet téve gyermekére. Ilyen körülmények között az otthon gyermekközpontúvá válik, ahelyett, hogy párkapcsolatközpontú lenne! Sajnos mindezt a gyerekek nem ússzák meg sértetlenül, egész felnőtt életükre kihatással lesz, és romboló hatású mindenkire nézve.

Az egyik legnagyobb adomány, amit egy szülő nyújthat a gyermeke számára, ha megtanítja neki, milyen az önnön sorsát irányítani képes és erős ember - és nem arra készteti őt, hogy áldozatnak érezze magát. Ezt nem csak szavakkal kell tanítanunk, hanem saját példánkon keresztül is. Nem szabad olyasmit tennünk, amitől a gyerek áldozatnak érezheti magát, és az sem megengedett, hogy mi magunk legyünk áldozatok. Egy gyermek sem várja el anyjától, apjától, hogy áldozat legyen. Mindig van más lehetőség is, csak elég erősnek kell lennünk ahhoz, hogy megtaláljuk azt."

Szülői játszmák
Joel D. Black - Susan S. Bartell

TEHÁT VÁLASZTHATSZ!

Lelked hangjának hátat fordítva is mehetsz. Kemény, belső akarással megfeszülve a másik irányba.

Tudd! Ez háromszor több energiádat emészti fel. És a jelentkező testi tüneteken se csodálkozz majd. Ha pedig azt hiszed, hogy gyermeked, akiért feláldoztad életed majd vállon vereget, gratulálni fog és megköszöni, hogy lemondtál miatta a boldogságodról, hát csalódni fogsz!

Ja! Hogy fáj? Igen!
Nekem is volt, hogy azt éreztem minden könnyemet elsírtam már és kiszakították a szívemet!

Kedves Olvasóm!
Most arra gondolhatsz:
- Milyen nehéz és bonyolult ez!

Igen az!

De arra tudlak biztatni, hogy BÍZZ A SORSODBAN!
Tudd félretenni félelmeidet, HITedbe kapaszkodva és UGORJ!
Hidd el földet érsz és jó helyre érkezel!
Mert mikor azt érzed:
- hogy ez szívemnek oly mélységét érinti, amit eddig senki sem,
- hogy lelkemhez szólnak szavai,
- hogy egymásba simulnak mozdulataink,
- hogy hol volt eddig a Kedvesed,
akkor olyan társra leltél, akivel különleges, más minőségű kapcsolódást élhetsz meg.
Két Lélek régóta várt találkozása ez!
Amiért érdemes cselekedni!
A vágyott jövőd esélyét adod meg magadnak!

"A tárgyak mosolyogni kezdenek, a szoba ismerősebb lesz, mintha az illat is megváltozna körülötted, ha a közeledben van, aki számodra kedves." Müller Péter

Mindenkinek nagyon sok szeretettel kívánok ehhez az úthoz erőt, bátorságot és sikeres véghezvitelt!

12.

Szépség szenvedés árán?!

12 éves voltam, mikor szüleim megengedték, hogy 3 szobás lakásunkat egy kutyussal is megosszuk. Igaz, felkészültnek egyáltalán nem mondhatom magunkat. Szüleim dolgoztak, húgommal iskolába jártunk, így a kutyus napközben egyedül volt. Alig vártuk, hogy vége legyen az óráknak, azonnal vágtáztunk haza. Talán ilyen gyorsan ezeken a napokon kívül sosem teremtünk otthon. A lakásba érve komoly meglepetés fogadott bennünket. A szőnyegek mindenhol voltak, csak a helyükön nem, papucsok összerágott darabjai szanaszét hevertek, datolyapálmánk, ami jó nagyra nőtt feldöntve, virágföld takarta be a padlót. Viszont napról napra tapasztaltabbak lettünk és óvatosabbak. Aztán szépen összeszoktunk. A család és a kutya. Egy hónap elteltével az ilyen felfordulásnak nyoma sem volt. Gyerekkorom boldogságát gazdagították a kutyussal átélt örömök. Szüleim nagy állatbarátok, így általuk húgommal mi is az emberek e csoportját gyarapítjuk.

Gyerekkoromban még fel sem merült bennem, hogy vannak akik bántják saját állataikat, de létezik olyan is, aki kóborló állat kínzásában leli örömét. Emlékszem döbbenten vettem tudomásul, hogy a legtöbb általunk ismert kozmetikai és háztartási cikkeket állatokon kísérletezik ki borzasztó, leírhatatlan szenvedést okozva. Holott az állatkísérletes kutatás teljességgel hasznavehetetlen. Üzleti és személyes nyereségvágy vezérli.

Egyre több orvos ismeri el, hogy ezek a felmérések, kutatások nem használhatóak, hisz bebizonyították, hogy még egy állatfajon belül is másképp reagálnak az élőlények a vegyszerek hatásaira. Az embereken pedig már egész más eredményeket mutatnak.

Szabad-e érezni és szenvedni képes élőlényeket tárgyként kezelni?

A laboratóriumokban a kísérletek megkezdése előtt az állatokat hangszálaik átvágásával elnémítják. Vegyszereket juttatnak be szervezetükbe többféle módon. Gyomrukba kényszeretetőn keresztül, csupasz bőrükre, nyers húsukra juttatják közvetlenül a maró anyagot. Albínó nyulak szemébe csöpögtetik a tesztelendő sampont, ezek az állatok ugyanis nem tudják azt kimosni könnyfolyadékukkal.

Úgy érzem ennyi a sok szörnyűségből elég is, nem volt erőm ennél durvább képet feltenni, viszont rengeteg sokkoló képet, felvételt találtam. Tény, hogy ez létezik, van és ha nem csukjuk be szemünket, nem dugjuk fejünket a homokba akkor el kell ismernünk létezését. Ha minél többen nyilvánítják ki egyet nem értésüket, tiltakozásukat hiszem, hogy előbb utóbb elindul egy folyamat, ami által mindez az emberiség nevében tett értelmetlen szenvedés megállítható és megszüntethető.

Pedig ez még csak egy kis felületes része az állatok szenvedéseinek.

Ha kész vagy arra, hogy szembe nézz ezekkel az információkkal, a google keresőben állatkísérletek alatt mindent megtalálsz!

Én elhatároztam csak olyan termékeket vásárolok ezentúl, amelynek gyártója nem kísérletezik állatokon és nem tartalmaz semmilyen állati eredetű anyagot.

Ezek listája szintén megtalálható az interneten.

Pl.: Avon, DM - termékei, Lush, Nívea, BodyShop, Clinique, Yves Rocher, Aldo Vandini...

Van köztük olcsóbb-kicsit gyengébb, és drágább-jobb minőségű is.

Minden család és háztartás számára elérhetőek.

Amennyiben úgy érzed, tennél valamit az állatkísérletek megszüntetése érdekében, és az írásomat eléggé ébresztőnek tartod, kérlek küldd tovább ismerőseidnek, barátaidnak.

KÖSZÖNÖM segítséged!

Ennyit megtehetünk értük, a BARÁTAINKÉRT!

 

11.

Agyvérzés a családban

Egy héttel ezelőtt kaptam egy könyvet, teljesen „véletlenül”. Barátnőm hozta és a kezembe nyomta, hogy szerinte érdemes elolvasnom. A meglepődéstől szóhoz sem jutottam. Ugyan is több mint fél évvel ezelőtt eljutott hozzám egy olyan internetes levél, amiben volt egy 20 perces előadás. Ebben Dr. Jill Bolte Taylor agykutató hölgy mondta el saját megélt élményét, tapasztalatát, mivel 37 éves korában agyinfarktust (STROKE) kapott. Az előadás olyannyira megérintett, hogy könnyek közt néztem végig. De ez a kis film eltűnt a mappáimból. És mi az, amin meglepődtem? Pár napja gondolataimban megjelent, hogy szeretnék valahogy ismét az előadás nyomára akadni. Erre jön a barátnőm, aki semmit nem tudott az én kérésemről és a kezembe adta a még bővebb, részletesebb könyvet, amit ő nem is olvasott el.

Érdekes ugye?!

Amiért érzékenyebben reagálok erre a témára az az, hogy nagymamám 10 évvel ezelőtt átesett egy agyinfarktuson. Azt mondják a szakemberek a legfontosabb, hogy minél hamarabb kórházba kerüljön az ember. Mert az idő nemcsak az életét mentheti meg, hanem az elpusztult sejtek számának növekedését is így lehet megállítani. Minél előbb kezelésben részesüljön az agyvérzést kapott beteg. Nagymamám 3 óra múlva már a kórházban volt. Hogy ez sok-e, vagy kevés nem tudom. De azt igen, hogy az egész éjszakát a folyosón, egy hordágyon töltötte. Most már tudom, ellátatlanul. Ami szerencse, hogy túlélte az agyvérzést, viszont (talán a korából kifolyólag is) felépülése nem lett olyan sikeres, mint a könyv írójának.

Dr. Jill Bolte Taylor, 37 éves, Harvard egyetemi agykutató bal agyféltekéjében hatalmas bevérzés alakult ki. Négy óra alatt olyan állapotba került, hogy nem tudott járni, beszélni, írni, illetve életének bármely részére visszaemlékezni. A bal féltekei készségek leépülését egy agykutató szemével figyelte meg, így még idejében rájött, mi is történik vele, és sikerült segítséget hívnia. Nyolc évébe került, hogy agyvérzéséből teljesen felépüljön.

Számára az agyvérzés megvilágosító hatású áldásnak bizonyult. Ahogy a bal agyféltekéjének nyelvi központjai elcsendesültek, megtapasztalta, hogy mi történik, ha a jobb agyfélteke kerül "főszerepbe". Mély lelki békét élt át, és megértette, hogy az univerzumban végső soron minden energia, hogy minden létező összekapcsolódik.

Ha felismerjük két agyféltekénk valódi képességeit, és használatukban megtaláljuk a megfelelő egyensúlyt, akkor békésebb, boldogabb és együtt érzőbb világot tudunk teremteni.

Csak javasolni tudom érdemes elolvasni!

Dr. Jill Bolte Taylor: Mennybe döngölve

Részlet:

"Szerettem volna valahogy a környezetemben lévők értésére juttatni a következőket:

Ha kiabálsz, attól még nem értelek jobban. Ne félj tőlem! Gyere hozzám közelebb! Gyengéd lélekkel közeledj hozzám! Beszélj lassabban! Beszélj érthetőbben! Ismételd meg! Kérlek próbáld meg még egyszer!

L-a-s-s-í-t-s! Légy velem kedves! Válj számomra biztonságos ponttá! Vedd észre, hogy csak sérült vagyok, de nem ostoba! Sebezhető vagyok és zavarodott. Bármi legyen is az életkorom, a rangom, nyújtsd ki felém a kezed! Tisztelj! Itt vagyok. Gyere, és találj meg!"

10.

 Fiamnak!

Mikor megszülettél még szinte magam is gyermek voltam.
A 9 hónap örömteli várakozása alatt egyre erősebben jelezted felém:
- Hahó itt vagyok már!
Próbáltalak elképzelni vajon milyen leszel?
Alig vártam láthassam arcodat. Aztán egy téli hétfői napon döntöttél úgy, most már megnézed milyen is a Világ.
- Szerbusz Fiam! Végre itt vagy!
Megérinthettelek.
18 éve történt mindez, de oly tisztán él bennem.

Most is látom magam előtt tiszta, ártatlan arcod, szemed, melyben benne volt minden. Benne volt az egész világ.

Életed csodálatos lehetőségét hoztad magaddal!

Te és Én együtt növekedtünk, fejlődtünk.
Te gyermeki létedben, én anyai létemben. És most már tudom nem csak én tápláltalak téged, hanem te is tápláltál engem. Mindazzal az erővel, mely szereteteden keresztül áramlott felém. Mosolyoddal, öleléseddel, virágos rajzaiddal, reggeli ébredéseddel...

Egyszer valahol megállapodtunk megosztjuk életünket egymással, mint anya és gyermeke.
S, hogy nem mindig sikerült úgy, ahogy terveztük, vagy szerettük volna?

Igen! Valóban!
Ebben a 18 évben voltak nagyon nehéz időszakok.
Volt, nem is egyszer, hogy teljes kétségbeesés közepette gondolkoztam el azon, mit csinálok ennyire rosszul. Csődöt mondtam anyaként.
Miközben azt szeretném, hogy boldog légy. Hogy azt mondhasd majd el magadról, neked boldog gyermekkorod volt.
Hidd el! Mindig, mindenben ezt tartottam szem előtt. Akkor is, ha nemet mondtam olyan dologra, amit pedig szerettél volna.

Elérkezett életünknek az a része, ami egy természetes folyamat. Amit nem lehet, sem siettetni, sem késleltetni. Amikor az érett gyümölcs is magától lehullik a fáról.

Tudom! Hogy ez így van rendjén!
Tudom! Hogy ennek örülni kell!

Most még is folynak a könnyeim! Igaz, ezek öröm könnyek.

Boldog vagyok! Boldog!
Köszönöm a Mindenségnek, hogy TÉGED kaptalak gyermeknek.
Hogy TÉGED nevelhettelek.
Hogy általad válhattam anyává.
Hogy általad érezhetem milyen is az anyai minőség.
Köszönöm, hogy engem választottál anyának.

Lassan elindulsz saját utadon.

Csak remélni merem, hogy közösen eltöltött éveinkből tudsz útravalóul vinni magaddal pozitív értékeket, melyek segíteni fognak. Melyekből, ha szükséges erőt meríthetsz.

Ismeretlen irányok, ajtók nyílnak meg előtted, fedezd hát fel őket.
Tudd azt, minden segítségemet, szeretetemet, áldásomat magaddal viszed.
Válj azzá, amivé válnod kell!
Kövesd el saját hibáidat, hogy tanulhass belőlük.
Tedd meg, amiről úgy érzed, hogy helyes és sose felejtsd el, hogy én azért vagyok melletted, hogy támogassalak, mert nem csak szeretlek, de tisztellek is!

Köszönöm, hogy vagy Fiam!

9.

A változáshoz vezető út

A világból érkeznek felénk jelek, hívások a változásra.

Az első lépés, ami szükséges a változás megtételéhez, hogy azokat az érzéseket, amik hátráltatnak, legyökereztetnek egy adott élethelyzetbe ki kell égetni magunkból. Ilyen pl.: a bizalmatlanság, félelmek, biztonságra törekvés...

Amikor egyre erősebben érzem, hogy szűk már a hely addigi életemben, akkor elkezdem gyűjteni erőmet a küszöb átlépéséhez.

Amikor megfelelőnek érzem az időt egyszer csak elindulok,

belekapaszkodom a hitembe és átugrom a küszöböt.

A környezetem a változást észre veszi, hiszen másképp beszélek, viselkedek már. Ehhez lesznek támogatóim - szövetségeseim, és ellenségeim - visszahúzóim is.
A szövetségeseim biztatást, segítséget adnak, mert ők ahhoz a csoporthoz tartoznak, akik szintén megteszik a változáshoz szükséges lépést.
Akik a visszahúzók táborába tartoznak, ők lebeszélnek a változtatás megtételéről.
Ők is ugyan úgy érzik a világból érkező hívójelet, de nem merik meglépni, megtenni.
Úgy gondolják okosabb dolog a biztonságot választani, mert azt ismerik.

Ezután elkövetkezik a senki földjén állás pillanata.

Innen még kétfelé vezet az út.
Tettem ugyan egy lépést, de belső kételyeimet még nem gyűrtem le.
Kimásztam a gödörből, a szélén vagyok, de még fel kellene állnom.
- Ha visszalépek, viszek magammal egy óriási kudarcélményt!
- Ha előrelépek, sikerrel megtettem!
A legnagyobb megpróbáltatás az, mikor fel is állok. Mikor ebben az új világban megmutatom magam.

Itt vagyok emberek, megtettem!

A világ előtti felvállalás után jön a jutalom!
Mindenki megkapja a jutalmat, amiért változtatni mert.
A jutalom az a sok-sok pozitív dolog és történés és élmény, amit csak itt kaphatok meg.
Életemnek ezután is van útja.
Saját életünknek mindannyian a hősei vagyunk!
Aki pedig a visszalépést választotta, azt egyre jobban beszorítja az a sors, amibe nem tud belevenni semmi újat, amitől előre jutna. Amitől haladhatna egyre feljebb a lépcsőn.
A tudás bennünk van. A tudattalanunkban bennünk van, hogy élni csak így lehet.
Kialakítottunk magunknak egy életteret, amiben éljük az életünket. Jól, vagy rosszul. Ehhez van egy könnyítésünk, hogy érkeznek felénk hívások.
Ha nem élek ezzel a lehetőséggel a saját életlehetőségeimet rontom el!

Általában így élünk és közben inkább panaszkodunk.
Panaszkodunk, hogy semmire nincs időm, hogy nem ért meg a párom, a munkahelyemen nem becsülnek meg...
A panaszkodásban az a lényeg, hogy magamnak bebizonyítsam, hogy ez így van. A panaszkodás a tipikus vakság eredménye. Egyáltalán nem érdekel a másik hiszi-e vagy sem, amit mondok.
Ez nem a hős útjához vezet! Nem azon a fejlődésen megy keresztül, amit mindenkinek megadatott a sors.

Ne feledjük! A párunk nem a mi boldogság felelősünk!

-Nem baj, ha nem igazán jó, majd kompromisszumokat kötök!
Mindig találni rengeteg magyarázatot, önbecsapást arra, hogy ne változtassak. Jobb lesz nekem így, mert nem kerülök konfliktushelyzetbe. Hisz azt meg kéne oldanom. Mihez is kezdek akkor?!

Sajnos megvárjuk, míg élhetetlen lesz az életünk!

A saját életünk főszereplői vagyunk! Ezt sose felejtsük el!

Egy főszereplő pedig mindig győz!

Meghallod a hívásokat és felelsz rájuk - Ez a legfontosabb, amit tehetsz magadért!

 

8.

 Popper Péter - Köszönöm!

Popper Péternek nagyon szerettem könyveit olvasni, előadásait hallgatni.
Könyveiből engem megérintő részleteket írok ide, így próbálva megköszönni azokat az értékeket, miket nekem átadott.
Köszönöm!

Öröm, fájdalom, tabu

"Az ember mindennapi élete tulajdonképpen vándorlás két pokoli, de mindenképpen ijesztő végpont között. Mert az ember úgy van ezzel, hogy van benne egy hatalmas vágy, hogy tartozzon valakihez, hogy ne legyen magányos. Beépülni egy másik ember életébe, és ő épüljön be az övébe.

A MI! Nem a TE meg ÉN, hanem a MI felé vágyódik az ember.

De ez a MI nagyon közel jön, az ember beépül egy közösségbe, egy másik emberbe és jön a rémület, hogy jaj, mi lesz velem? Énvelem, az ÉN-emmel. És meg lehet figyelni, hogy az ember ilyen nagy beolvadási kísérlet után elkezd hidegülni. Elkezd távolodni. És elkezd a másik végpont felé menni, ahol csak a magány, az egyedüllét, a semmi található. És annak a hidegsége az embert nagyon megcsapja. És ha megcsapja, akkor megy visszafelé, és keresi, hová tartozhatna.

Igen, az egész lét egy ilyen ingajárat, hogy ha már nagyon forró, kihúzódik egy hidegebb szférába, és ha nagyon hideg, akkor a melegebbe.
És ezzel el is telik az ember élete..."

Boldogtalan kapcsolatok

"Nem teszel boldoggá"
"Tessék?
Egy másik embernek kell engem boldoggá tennie, és nekem viszont?
Miről is van szó, és honnan ez a követelőzés? Számomra ez azért is problematikus, mert nem tudom, hogy az emberek számára mi a boldogság, mert ilyen lelkiállapot nincs, hogy valaki ennyi meg ennyi időn keresztül boldog.

Milyen állapot a boldogság?

Én nem tudom, és erről kell beszéljek...

A boldogság először is meghatározhatatlan. Másodszor nem állapot, hanem egy pillanat. Azt elhiszem és elfogadom, hogy az ember életében vannak boldog pillanatok. Amikor valami nagyon tökéletes, nagyon rendben van, nagyon teljes. Ez lehet munkasiker, szexus, párkapcsolat, sport ürügyén, de van egy extatikus pillanat az emberben, amit boldogságnak nevezhetünk. Ez azonban semmiképpen nem egy folyamat, sem pedig állapot, sokkal inkább egy pillanat. És azt is gondolom, hogy a boldogság hiánya egy pozitív állapot. A boldogság hiánya nem boldogtalanság. Már bocsánat, de szerintem ez az ember hétköznapi állapota. Nem boldog, nem boldogtalan, éli az életét örömökkel, bánatokkal, érzelmekkel, esetleg unalommal. A boldogtalanság szenvedést takar. Például párkapcsolatban. Tehát nem a boldogság hiánya, hanem van valami, ami még erre rátesz, a kínzó érzés az, amit végül is boldogtalanságnak nevezünk."


"Igazi mondanivaló nélkül beszélni,
igazi szomjúság nélkül inni,
és igazi vágy nélkül lefeküdni valakivel
- ez a három alapvető hiba, amit a mai európai ember leggyakrabban elkövet."

Kéretlen útravalók, kudarcok

"Nem készülünk fel a negatívumokra és a gyerekeinket sem készítjük fel a vereségre, bukásra. Enélkül pedig nem lehet élni. Fel kell vállalni a bukást is.
Néha kiütnek!
A földre eshetsz!
Az ember mindig elesik és föl kel.
De kelljen föl! Ne maradjon lent!
Vannak az életnek olyan aspektusai, amit csak a földön fekve lehet látni. Csak onnan veszi észre!

Hogy kell felkelni?
Az embernek nem kell olyan halálosan komolyan venni magát. Kívülről nézd magad. De tegyél érte, hogy jobb legyél, az életed és te is.

Önmagáért az embernek vállalnia kell a felelősséget.
Mindig más a felelős azért ami velem történik. Hibást keresünk, akire rá lehet fogni.
Ez jelenti a felnőttséget?
Nem! Az mondhatja el, hogy felnőtt, kortól függetlenül, akit tudja, hogy az életéért ő a felelős. Senkit nem okol. És tesz, cselekszik, hogy jobbá tegye!

Nem akarsz felkelni?
Ez is a saját döntésed!

A valóság állandóan változik. Ezt az emberek bizonytalanságnak érzik. Pedig nem az!
A múlton rágódnak - ez irreális, mert már nincs,
A jövőt tervezgetik - ez is irreális, mert még nincs!
Ebben a két irrealitásban elsüllyednek és nem élik meg az egyetlen reálist a MOST-ot!
A múltban sem kell elmerülni és a jövőben sem.
Mit élsz meg most? - Ez a fontos!

A kereső ember nem talál semmit, mert folyton keres és nem veszi észre, ha talált valamit.
Van aki a boldogságát, van aki a párját, van aki jó munkahelyet keres. De nem talál semmit, mert mikor rátalált nem veszi észre, hogy a tenyerében tartja!
Ezért tovább megy és tovább keres.

A tudás tanítható, átadható, de a bölcsesség nem!
Viszont törekedni lehet rá!"

7.

Reményik Sándor: Kegyelem

Először sírsz, azután átkozódsz.

Aztán imádkozol,
aztán megfeszíted körömszakadtig maradék erőd.
Akarsz, eget ostromló akarattal,
s a lehetetlenség konok falán zúzod véresre koponyád.
Aztán elalélsz,
s ha újra eszmélsz mindent újra kezdesz.

Utoljára is tompa kábulattal,
szótalanul, gondolattalanul mondod magadnak:
Mindegy, mindhiába:
a bűn, a betegség, a nyomorúság,
a mindennapi szörnyű szürkeség
tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés.

S akkor - magától - megnyílik az ég,
mely nem tárult ki átokra, imára.
Erő, akarat, kétségbeesés, bűnbánat
- hasztalan ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
s egy pici csillag sétál szembe veled.
Olyan közel jön szépen mosolyogva,
hogy azt hiszed: tenyeredbe hull.

Akkor - magától - szűnik a vihar,
Akkor - magától - minden elcsitul,
Akkor - magától - éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán,
csak úgy - magától - friss gyümölcs terem.

Ez a - magától - ez a kegyelem.

6.

ÉBREDJ EMBER!!!

Egy barátomtól kaptam ezt a kis írást.
Gondolatébresztőnek szánom és azt kérem tőled, amennyiben úgy érzed továbbítsd másoknak.
Köszönöm!

Albert Einstein hosszú órákig tartó munka után hátra dőlt székében és teljesen magába roskadt:

Hogy fogom én ezt elmagyarázni az embereknek?

A gondolatok lázasan rohangáltak a fejében, de sehogy sem tudta megérteni amire rájött. Tudta, hogy igaz, de felfogni még neki is nehezére esett. Visszaemlékezett gyermekkorára, amikor a legnagyobb élménye az volt, mikor apja megmutatta neki, hogy működik az iránytű. Elkápráztatta, hogy létezik egy ERŐ, mely láthatatlanul is képes hatni az iránytűre.

Nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy a világ nemcsak az, amit a szemünkkel látunk. Most pedig rájött valamire, amiről elképzelni sem tudta hogyan lehetséges, annyira viszont bízott a számításaiban, hogy igaznak fogadja el.

Sem a TÉR, sem az IDŐ nem létezik pusztán gondolati teremtmények.

Egy hatalmas illúzió, ráadásul oly tökéletesen megszerkesztve, mely illúzióban mindenki abban hihet, amiben csak akar, mindig igaza lesz. Ekkor hangzott el mondata, amit azóta is sokszor idéznek tőle:

Csak két dologban hihetsz: vagy abban, hogy a világon minden csoda, vagy abban, hogy semmi sem az.

Mindez 100 évvel ezelőtt történt.

Mi az ami napjainkban történik?

Tudósok megállapították, hogy az emberi DNS-ben lévő információk mindössze 3-5 %-a felelős azért, hogy a petesejt és a spermium találkozása után egy emberke megszülethessen. 95 %-a pedig valami egészen másért felelős. Bár sokat hallani, hogy az ember lelki lény, de azt sehol nem tanították, hogy 95 %-ig az.

Érted ezt?

Amikor belenézel a tükörbe, azt aki igazán vagy nem is látod. Annak, aki vagy és aki lehetnél, mindössze 5 %-át látod.

Mikor Szent-Györgyi Albert javasolta, hogy a tudomány kicsit nagyobb hangsúlyt fektessen a kvantummechanika tanulmányozására, mert úgy néz ki, hogy minden mindennel összefügg és ezt elképzelni sem tudjuk, nem csak a kortársai nevették ki, de arról is gondoskodtak, hogy ezek a cikkek eltűnjenek életművéből.

Manapság már foglalkoznak az éterben lévő információs mezővel. Tudjuk, ha egy csoport jókedvű, vidám ember egy légtérben örül egymásnak, ezután pedig elhagyva a helyiséget, egy ismeretlen lép ugyanide, ennek az embernek is megváltozik az érzelmi mutatója.

Mit jelent az, hogy ma már tudjuk?

Hiszen legtöbbünk még soha nem hallott erről. Ha ez igaz lenne, mindenhol erről beszélnének. Ha valami fontos és igaz, annak vezércikknek kellene lennie a médiában. Vagy mégsem?

Mégsem!

Bizonyos szervezetek több éve kutatják azt, hogy lehetne titkos információkhoz jutni, akár több ezer kilométerre lévő embertől. Ehhez nagyon összetett pszichológiai ismeretekre és az emberi lélek legmagasabb szinten történő tanulmányozására van szükség.

A gyalázatos kutatások legnemesebb mellékterméke az, hogy rájöttek mi a módja annak, hogy egy ember kiteljesedett, boldog életet élhessen. Kiteljesedhessen kreativitása, elérhesse céljait és kihozhasson magából mindent, ami fontos számára.

A legfontosabb felfedezés viszont,

ha egy ember növeli személyes tudatosságát az hatással van más, távolban élő emberek tudatosságára is.

Magas tudatosságú, boldog, kiteljesedett életet élő embereket nem lehet irányítani, médiával, reklámokkal manipulálni. Nem lehet rajtuk élősködni, nem lehet rájuk értelmetlen adókat kivetni. És legfőképp nem lehet rájuk parancsolni, hogy énekelve-dalolva, menetelve mások zsoldos katonájaként embereket megöljenek.

Az a lelkiállapot, ami ahhoz kell, hogy valaki az életét úgy irányíthassa ahogy szeretné kizárólag a Szeretet, Hit, Hála, Ítélkezésmentesség állapotában tartható fenn.

Magasabb tudatosságú társadalomban nem fordulhatott volna elő, hogy akkor törjön ki a legnagyobb éhínség a Föld egyes országaiban, amikor a világon pont a legtöbb élelmiszert sikerült megtermelni.

Ázsiában több ezer gyermek dolgozik reggeltől estig mindennap. Hidakat, autópályákat építenek, esténként pedig konténerekbe zsúfolva bezárva várják a másnapot. És még csak nem is pénzért dolgoznak. Szüleik azért adják be ide, mert addig sem nekik kell etetniük gyermeküket, hisz nekik sincs mit enni.

Az indiai piacokon emberek saját gyermeküket árulják.

De az sem fordulhatna elő, hogy este a fotelban ülve befektetési tanácsadód távol-keleti részvényeket sózzon rád, mivel azok most extra profittal kecsegtetnek. Tudnád jól, hogy mások kizsigerelése árán nem akarod Te magad sem biztosítani gyermeked jövőjét.

Magasabb tudatosságú társadalomban nem fordulhatna elő, ha tudjuk, hogy a Hit, Szeretet, Hála, Ítélkezésmentesség, mint lelkiállapot, olyan kémiai folyamatokat képes elindítani az emberi agyban és a világban, amelyek nagyban befolyásolják az életben való boldogulásunkat, hogy ne ez legyen a legfontosabb elsajátítandó tantárgy az iskolákban.

A világ megváltoztatásával kapcsolatban egyetlen üzenetünk van:

Mindenki dolgozzon saját magán, soha ne hibáztassunk senkit!

Induljunk el befelé és rövid időn belül, ha nem is még a helyes válaszok, de a helyes kérdések elő fognak bukkanni. A legfontosabb kérdésekre pedig több ezer éve meg vannak a helyes válaszok. Csak élni kell velük. Az anyagi világban való boldogulás is a magasabb tudatosságban keresendő.

Ahogy Weöres Sándor írta:

Az Élet bevásárló csarnokának felirata: Mihelyt NEM KELL, mindenem a Tiéd!

Ezt megérteni sokkal magasabb tudatossági szintre van szükség.

Ha van egy nagy álmod higgy benne! Higgy a létezés bölcsességében, a megvalósulás fontosságát illetően. Kerülj a Szeretet, Hit, Hála állapotába, ne ítélkezz mások felett és az álmod a létező legnagyobb sebességgel indul el a megvalósulás útján!

5.

Nelson Mandela gondolata

 "A legnagyobb félelmünk nem az, hogy alkalmatlanok vagyunk. A legnagyobb félelmünk az, hogy erőnk és hatalmunk minden elképzelést felülmúl. Nem a sötétségünk, hanem a fényességünk az, ami leginkább megrémít bennünket.

Azt kérdezzük magunktól:

- Milyen jogon lehetnék én ilyen nagyszerű, tehetséges, gyönyörű és lenyűgöző?

Valójában pedig milyen jogon tagadod meg, hogy ilyen vagy?

Isten gyermeke vagy!

Azzal nem teszel szolgálatot a világnak, ha lekicsinyled magad és rejtekbe vonulsz. Semmi jó nincsen abban, ha olyan kicsinyre húzod össze magadat, hogy mások ne érezzék magukat melletted kényelmetlenül. Arra születtünk, hogy kinyilvánítsuk Isten bennünk élő dicsőségét. Az pedig nemcsak néhányunkban hanem mindannyiunkban bennünk él.

És ahogy megengedjük, hogy saját fényünk világítson, egyúttal másoknak is engedélyt adunk arra, hogy ugyanezt tegyék.

Ahogy megszabadulunk saját félelmeinktől, jelenlétünk önkéntelenül felszabadítja a többieket is!"

4.

Hinned kell

Hinned kell a boldogság lehetőségében, hogy csakugyan boldog légy.

Az vagy, amit gondolsz és csak azt tudod elgondolni, amiben hiszel.
Ne gondolj a hanyatlásodra, mert bekövetkezik.
Ne gondolj a veszteségre, mert veszteségek érnek.
Ne gondolj a szomorúságra, mert lelked sötétségbe vonul.
Ne gondolj a rosszra, mert a mélybe taszít.

A jó gondolat:
ajándék, szárnyalás, magasba vágyódás, felemelkedés...
Élni csupán a legtisztább vágyak szerint érdemes.
Attól függően, hogy vágyaink keserűek, vagy édesek,
fanyar, vagy boldog lesz életünk.
Képzeld el, amit kívánsz és kívánd, amit elképzeltél.
A boldogság vágy, a képzelet hit, a cselekedet megvalósulás.

Tatiosz

3.

Indián vers

Nem érdekel miből élsz! Azt akarom tudni mire vágysz és hogy szembe mersz-e nézni a vágyaiddal.

Nem érdekel hány éves vagy! Azt akarom tudni megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmeidért, álmaidért és azért a kalandért, hogy életben vagy.

Nem érdekel milyen bolygók köröznek holdad körül. Azt akarom tudni elérted-e már fájdalmaid középpontját, hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai, hogy összezsugorodtál és bezárkóztál-e már a félelemtől, hogy érhet-e még fájdalom.

Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e a fájdalmamat és fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd, vagy mindenképp megváltoztatni akarnád.

Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, hogy tudsz-e vadul táncolni az extázistól megrészegedve anélkül, hogy figyelmeztetnél bennünket legyünk óvatosak, reálisak és emlékezzünk emberi mivoltunkra, korlátaira.

Nem érdekel igazat beszélsz-e! Azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni csak, hogy hű maradhass önmagadhoz. Hogy elviseled-e a csalás vádját anélkül, hogy megcsalnád saját lelkedet.

Azt akarom tudni hűséges vagy-e, s ezáltal megbízható.

Azt akarom tudni látod-e a szépséget akkor is, ha nem mindennap pompázik, és hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed.

Azt akarom tudni, hogy tudsz-e a kudarcaimmal és kudarcaiddal együtt élni és a tóparton állva mégis az ezüst Hold felé kiáltani: Igen!

Nem érdekel hol élsz és mennyi pénzed van! Azt akarom tudni fel tudsz-e állni a kétségbeesés és fájdalom éjszakája után, megviselten, sajgó sebekkel, hogy gyermekeidnek megadd mindazt amire szükségük van.

Nem érdekel ki vagy és, hogy kerültél ide! Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz közepébe és nem hátrálsz-e meg.

Nem érdekel hol, mit és kitől tanultál! Azt akarom tudni mi ad neked erőt belülről mikor kint már minden másnak vége van.

Azt akarom tudni tudsz-e egyedül lenni önmagaddal és, hogy igazán szereted-e azt a társaságot, melyet üres óráidra magad mellé választottál.

2.

 Weöres Sándor: Szembe fordított tükrök

Örömöm sokszorozódjék a Te örömödben,

Hiányosságom váljék valósággá benned.

Egyetlen parancs van a többi csak tanács:

igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni,

hogy mindenkinek javára legyél.

Egyetlen ismeret van a többi csak toldás:

alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.

Az igazság nem mondatokban rejlik,

hanem a torzulatlan létezésben.

Az öröklét nem az időben rejlik,

hanem az összhang állapotában.

 1.

Bemutatkozó

Az oldal létrejöttével olyan kapaszkodót, fogódzót kívánok nyújtani, mellyel mindenki életútja egyengetéséhez emelhet ki belőle segítséget, ha éppen szükségét érzi.

Csak olyan módszert javaslok, amit magam is kipróbáltam, használtam és megtapasztaltam pozitív, előrevivő, támogató hatását.

Hisz életünk folyamatos változás, fejlődés, melyben ott rejlenek a kudarcok, csalódások is. Ezek hozzátartoznak életünkhöz éppúgy, mint akár a siker, boldogság megélése. Olyan nincs, hogy csak pozitív dolgok, események történjenek egy emberöltőn át. Néha földre esünk, de keljünk fel! Az életnek vannak olyan aspektusai, melyeket csak a földről fekve lehet látni, onnan lehet észre venni. Ezekre is szükség van, adjunk teret ennek megéléséhez is, de ne merüljünk bele önsajnálatunkba.

Jobb életet kívánunk! Eljátszunk a gondolattal, álmodozunk, hogy másképp éljük mindennapjainkat. Várjuk a csodát! És a csoda nem akar eljönni! Nem, amíg nem ismerjük fel, hogy az életünkért saját magunk vagyunk felelősek!

Változást szeretnénk életünk minden szintjén. Családi kapcsolatainkban, gyerekeinkhez fűződő viszonyainkban, egészségi állapotunkban, anyagi – és társadalmi helyzetünkben egyaránt. 

Mindez valóban akkor jön el, ha

felelősséggel tudunk dönteni saját sorsunkról!

Egy pillanatot adjunk most magunknak és gondolkodjunk el azon, mit is teszünk mindezért?

Mit teszek magamért?

A családomért?

A helyért, ahol élek?

Persze, aki el szeretne bújni időhiánya mögé, megteheti. Az Ő döntése és felelőssége.

Én tenni szeretnék érte.

Tenni magamért, a gyermekemért, családomért, országomért…

Szeretettel!

Török Edina